Ez a kommunikáció folyamán a beszélgetőpartnerek között megfigyelhető jelenség Albert Scheflen (1920-1980, amerikai pszichiáter) nevéhez köthető. Scheflen megfigyelései nagyban hozzájárultak a szemtől szembeni emberi kommunikáció megértéséhez.
Észrevetted már, hogy ugyanúgy ülsz, vagy épp gesztikulálsz, mint az akivel beszélgetni kezdtél? Ha igen, neked is érdekes lehet a poszturális tükörjelenség. Ez az a tudatalatti jelenség, amely során egymáshoz közeli személyek (barátok, szerelmesek, családtagok), és egyező véleményt formáló beszélgetőpartnerek önkéntelenül tükrözik, lemásolják, átveszik egymás testtartását, ülésmódját, gesztusait, fizikai pozícióját.
Azonban nem ér véget a felszínes értelmezésnél az effektus, hiszen sokkal több van emögött, mint gondolnánk. Ha észreveszed ezt a folyamatot magadon vagy máson, az valójában a biztonság és az elfogadás jele. Hiszen akivel nem érezzük biztonságban magunkat, vagy éppen véleményét és látásmódját elutasítjuk, annak nonverbális jeleit is épp úgy fogjuk elutasítani, tehát nem tükrözzük. Azzal, hogy egy biztonságos közegben beszélgetés során lemásoljuk a másikat, számára megnyugtatóan ismerős jeleket küldünk tudat alatt is, és emellett még az egyetértést is, vagy épp a szimpátiát is tudathatjuk vele.
A tárgyalástechnika manipulatív módon is felhasználja ezt a jelenséget a bizalom gyorsabb kiépítésére. Emellett ezzel azt az üzenetet is közvetíti, hogy a feladó egy és ugyanazon az elven működik, és minden esetben egyetért a vevővel, dekódolóval (a manipuláció céljától függ, hogy a felek felcserélődnek-e, vagy sem). Tegyük fel, van egy ingatlanügynök, aki az ingatlant megtekintő esetleges vevőnek a nonverbális jeleit mind tükrözi, így a vevőben nagyobb valószínűséggel ébred szimpátia az eladó iránt, és úgy érzi az eladó vagy ingatlanos ugyanazon a lapon van, mint ő és ugyanaz a célja. Történetesen azonban mindez az ingatlanos oldaláról megjátszott, és a célja nem a vevő segítése, hanem annak elérése, hogy minél nagyobb valószínűséggel adhassa el az ingatlant. Míg úgy tűnhet, hogy velünk dolgozik össze, addig ő csakis kizárólag a saját érdekeit tartja szem előtt.
Ha már szóba kerültek a saját érdekek, természetes módon az érdekeink minden fajta, akár a legszimplább kommunikáció során is játszanak. Vessük el az ingatlanügynök szerepét, és helyezkedjünk el egy mindennapi, átlagos beszélgetésben. Mi történik akkor, ha nem értünk egyet a másikkal, vagy esetleg be is akarjuk fejezni a beszélgetést? Nos az asszertív kommunikáció azt diktálja, hogy ilyenkor verbálisan, tisztelettudóan jelezzük a másiknak a nem-egyetértésünket, vagy éppen az igényünket a beszélgetés befejezésére. Azonban ez természetesen sokszor kényelmetlen. Létezik egy másik verzió, ami viszont nagyban manipulatív. Ha valaki szándékosan, hirtelen megtöri a korábban felvett poszturális tükörjelenséget, azzal aszinkroba kerül a partnerével. Ezt a jelenséget a szakirodalom interakciós aszinkróniának nevezi. Ez egy nagyon erős, azonnali jelzés, aminek következtében a kommunikáció megváltozik, nem egyszerre fut, az összhang nem marad fenn. A másik fér a leggyakrabban elbizonytalanodik, tudat alatt is azt érzékeli, hogy a másik nem ért vele egyet. Így esetenként a módszert alkalmazó nagyobb teret, úgymond hatalmat kap a beszélgetésben, vagy akár be is fejeződik teljesen az információcsere, közlésfolyamat.
Így hát a poszturális tükörjelenség esete eszköze lehet a bizalom, egyetértés és elfogadás közvetítésének, vagy éppen a manipuláció különböző formáinak. Vegyes funkciójú, de meg kell hagyni, mindenképpen érdekes jelenség és a nonverbális kommunikáció ékköve.