Mind tudjuk, hogy a terhesség sokszor egy nő életében a legnagyobb fizikai megmérettetés. Gyakori a hányinger és a hányás, a rosszullét, a hátfájás, és természetesen maga a szülés a legfájdalmasabb. De a fizikai aspektusán túl, mi az ami nehezítheti egy nő számára a terhességet?
A várandósság alatt rengeteg hormon dolgozik a női testben. Az ösztrogén és progeszteron szintje drasztikusan emelkedik, ami nemcsak a testet, hanem az idegrendszert és az érzelmi háztartást is alaposan felborítja. Gyakori a hirtelen és erős hangulatingadozás, az indokolatlannak tűnő sírógörcsök, a szorongás vagy a fokozott érzékenység.
A hormonokon túl a legnagyobb pszichés terhet az identitás átalakulása jelenti. A leendő anyának fel kell dolgoznia a szerepváltozást, a hirtelen megjelenő hatalmas felelősség súlyát, mialatt a teste folyamatosan átalakul. Sok nő mondja szülés után, hogy mind maga a terhesség és a szülés is testben és lélekben egy teljesen másik emberré formálta őket.
Sokszor hihetetlenül nehéz ezt a hirtelen leforgású felfoghatatlanul nagy változást felfogni és elfogadni. A szülés utáni (posztpartum) depresszió a nők körülbelül 10-15%-át érinti globálisan. Egyes felmérések és régiók szerint ez az arány akár a 10-20%-ot is elérheti. A világon évente nagyjából 130-140 millió gyermek születik. Ha ezt a globális születési számot vesszük alapul, akkor a 10-15%-os arány azt jelenti, hogy évente mintegy 13-21 millió nő tapasztal szülés utáni depressziót világszerte.
Elengedhetetlen különbséget tenni azonban a klinikai depresszió (posztpartum depresszió- PPD) és a muló hangulatzavar (baby blues- gyermekágyi szomorúság) között. Előbbi egy tartósabb, súlyosabb állapot, amely pszichológus vagy pszichiáter segítségét és terápiás támogatást igényel. Utóbbi a szülést követő első pár napban jelentkezik, és az újdonsült édesanyák 70-80%-át érinti. Ez az átmeneti hormonális átállás következménye, ami ingadozó hangulattal és síróssággal jár, de általában 1-2 héten belül elmúlik.
A szüléstől való félelem, a magzat egészségéért való aggodalom, a saját testünk és személyiségünk változása okozta frusztráció és a megfelelési kényszer mind természetes velejárói ennek az időszaknak, amelyek megértése és elfogadása kulcsfontosságú a mentális egyensúly megőrzéséhez.