A modern férfiöltöny története Angliában vette kezdetét a 18. és 19. században. A királyi udvar fényűző, túlzó és kényelmetlen darabjait fokozatosan leváltotta a kényelmesebb, praktikus, mégis elegáns és letisztult szabászat. Az öltöny létrejötte szorosan összefügg a társadalmi változásokkal, az úri életforma átalakulásával és az iparosodással.
A mai öltöny ősét George „Beau” Brummellnek köszönhetjük. Az 1800-as évek elején Brummell szakított a francia udvari divatra jellemző parókákkal, hímzett zakókkal és selyemharisnyával. Helyettük a jó minőségű, sötét gyapjúból szabott kabátokat, világos nadrágot, fehér inget és ízlésesen megkötött nyakkendőt helyezte az új divat előterébe. Ez a minimál, mégis elegáns stílus megteremtette a modern dandyzmust, és alapjaiban határozta meg a férfi divatot.
A 19. század folyamán a férfi szabászat központja London városa, különösképpen a híres Savile Row utca lett. A viktoriánus érában a férfi divatot szigorú szabályok alakították. Az esti, hivatalos események elengedhetetlen ruhadarabjai a szmoking és a frakk volt, míg a zsakett a nappali formális viseletként szolgált. A század végén megjelent lounge suit, vagyis városi öltöny a mai klasszikus öltöny egyik közvetlen elődje.
A 20. században az első világháborút követően a „lounge suit” vált a mindennapi üzleti és társadalmi viselet alapjává. Az ipari forradalom és a konfekciógyártás elterjedése lehetővé tette, hogy az öltöny már ne csak az arisztokráciájé, hanem a középosztályé is lehessen. Így az öltöny már nem kiváltság, hanem alap volt.
Az öltöny szabása folyamatosan követte a kor szellemét. A 30-as évek folyamán a széles vállpárnás, bővebb fazon volt a divat, majd abból a szűkített Mod-stílus vált elterjedtté a 60-as években. A 80-as években ismét a nagyobb méret kapott szerepet. Akkoriban a túlméretezett üzleti viselet volt a normál.
A férfiöltöny tehát az angol arisztokrácia kényelmi reformjaiból indulva divatot teremtett világszerte, és a mai napig elengedhetetlen kelléke egy férfi ruhásszekrényének.