Ma már természetes, ha a mindennapok folyamán egy nő rövid szoknyát visel. Bárhol találkozhatunk olyan ruhaösszeálítással, aminek része egy miniszoknya. A kirakatban, munkahelyen, iskolában, koncerten, utcán… Az 1960-as évek elején azonban ez a ruhadarab sokkal többet jelentett annál a megszokott látványnál, ami manapság.
A miniszoknya egykori megjelenése, a 60-as évek társadalmi változásainak jelentős részét tökéletesen szimbolizálja. A fiatal nők egyre inkább saját maguk akarták meghatározni, hogy hogyan nézzenek ki, hogyan éljenek és hogyan viszonyuljanak a rájuk érvények szabályokhoz. Egy szó, mint száz; ez a szoknya típus volt a feminista függetlenség és szabadság nagy lépése.
A kisszoknyák története nem csak egy emberhez köthető. A brit tervező, Mary Quant fontos szerepet játszott abban, hogy a rövid szoknya a hatvanas évek divatjának meghatározó darabja legyen. A londoni divatba tehát bevezetésre került ez a fajta szoknya is, miközben Franciaországban André Courrèges is hasonlóan rövid szoknyamodelleket mutatott be. Így tehát több tervező kezdetleges törekvéséből kialakult a trend, ami pedig a korszak termékeként a társadalom dinamikáját kezdte el átírni.
Az 1960-as évek során Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban egyre láthatóbbá váltak a fiatalok törekvései az önállóságra és függetlenségre. A háború utáni generáció nem akarta ugyanazokat az életmintákat utánozni és követni, amely szülei sorsát megpecsételte. Változást akartak. Új szórakozási formák, zenék, stílusok, művészeti irányzatok és társadalmi mozgalmak jelentek meg. A fiatalság fogyasztói és kulturális ereje egyre inkább nőtt. Ezekkel a változásokkal a miniszoknya több volt csupán egy darab divatos textilnél. A divat a változás szimbóluma volt.
A rövid szoknyák szakítottak azzal az elképzeléssel és női ideál képével, hogy egy tisztességes nő öltözködésének temérdek határt kellett követnie, szabályokat betartania. A kisszoknyák a testhez és a szexualitáshoz való viszonyt is érintették. Az öltözködés szabályai közül egyet látványosan átlépett. Mélyebb változást testesített meg, és míg sokaknak a szabadságot jelentette, mások számára provokációt és erkölcsi hanyatlást, a hagyományos értékek veszélyeztetését. A hosszú szoknya sokszor praktikátlan volt, de hogyan is értené ezt egy olyan férfi, aki csak a szabályt és trendet felállította, szoknyát nem viselt. A nők változást, kényelmet, szabadságot és egyéni divatot akartak. A test láthatóbbá vált, és ezzel együtt megjelent a kérdés: ki dönti el mit hordhat, és milyen az a tisztességes nő?
A nők öltözködésére korábban temérdek szabály vonatkozott. A kisszoknyák a testhez és a szexualitáshoz való viszonyt is érintették. Az öltözködés szabályai közül egyet látványosan átlépett. Mélyebb változást testesített meg, és míg sokaknak a szabadságot jelentette, mások számára provokációt és erkölcsi hanyatlást, a hagyományos értékek veszélyeztetését.
A miniszoknya nem szabadította fel önmagában a nőket. A társadalmi helyzetüket nem egy ruhadarab változtatta meg. A női egyenjogúságért folytatott küzdelem, az oktatási és munkalehetőségek bővülése, a fogamzásgátlás és a feminizmus elterjedése mind hozzájárultak a női szerepről alkotott kép átformálásában.
A miniszoknya éppen emiatt nem csak egy átlagos szoknya. Egy politikailag és társadalmilag jelentős eszköz és a feminizmus jelképe volt.